1918 elején az Osztrák–Magyar Monarchia postaigazgatása légipostajáratot szervezett a formailag szuverén, de a valóságban német megszállás alatt lévő Kijevbe. Erre a hihetetlenül rossz vasúti összeköttetés miatt volt szükség. Mivel a postának értelemszerűen semmiféle fogalma nem volt a repülésről, a szolgálatot katonai gépekkel és pilótákkal, katonai szervezetként hozták létre. Ez lett a világ legelső, menetrend szerint közlekedő és bárki által igénybe vehető légipostajárata, amelynek rövid ideig budapesti leágazása is volt.

A légiposta-szolgálat tényleges megszervezője és parancsnoka az akkor 24 éves tábori pilóta, lovag August von Raft-Marwil volt, aki 22 repülőgépet, 14 tiszti és altiszti rangban lévő tábori pilótát és 16 tiszti rangban lévő megfigyelőt kapott a hadsereg főparancsnokságától.

A feladat nehéz volt, mert naponta kellett menetrend szerint repülni mindkét irányban a Bécs asperni repülőtér és Kijev közötti 1200 km-es távon Krakkó és Lemberg (Lvov/Lviv) érintésével. Az első kísérleti repülést 1918. március 20-án teljesítették, és von Marwil kiváló munkáját bizonyította, hogy az első repülések után már március 31-én engedélyezték a polgári levelek szállítását is. Erre a célra 1,50, 2,50 és 4 koronás címletű bélyegeket nyomtattak, és április 1-jétől hivatalosan kiadott menetrend szerint indulhattak járatok. Hajnalonként egy-egy lestrapált, és csak némileg átalakított katonai repülőgép szállt fel Bécsben és Kijevben a postazsákokkal.