Az Al Ainban megrendezett idei első Aero GP futamon mindenkit maga mögé utasított. Mi több, nélküle már valamirevaló versenyt sem lehet a dűnék között megrendezni, olyannyira, hogy az Asiana ejtőernyős világkupa megnyitójára is úgy várták el, hogy egy An–12-es Anteus óriás szállítógépet küldtek érte és az Extrájáért Tökölre.

– Mi ez a verseny tulajdonképpen?

– Egy új típusú világkupa, amely minden részt vevő pilóta számára igazi kihívás. A verseny három részből áll. Először egy klasszikus gyorsasági körversenyen veszünk részt. Hasonló a Forma–1-hez, a startpozíciókat az edzésen repült leggyorsabb kör alapján döntjük el, tehát a legjobb idővel lehet „pole” pozícióba kerülni. Mivel a versenyzők egyszerre indulnak, nagy a helyezkedés a verseny elején. Fontos a repülőtechnika, az ügyesség, és persze a szokásosnál is jobban kell koncentrálni a balesetek elkerülése végett. A második rész egy klasszikus első világháborús légiharc-imitáció, amelyet ketten, párban játszanak le. A cél az, hogy az ember az ellenfél mögé vagy fölé kerüljön ötven méteren belül olyan helyzetbe, hogy „kilőhesse” a másikat. Ezt lentről három veterán pilóta figyeli, és ők döntik el azt is, hogy volt-e találat. A vesztes füstölővel jelzi, hogy kiesett a versenyből. Végezetül pedig az úgynevezett bombavető verseny következik, amikor is egy célkeresztet kell eltalálni a ledobandó tárgygyal. Jól teljesített az új masinám, megnyertük a versenyt!

– Róla mit kell tudni?

– Ez az MXS típusú, szénszálas erősítésű, nagyon fürge madár amerikai gyártmány. Ötszáznyolcvan kiló az önsúlya, százzal kevesebb, mint az Extra 300-as típusú korábbi gépemnek. Arról már nem is szólva, hogy negyven lóerővel többet is tud. Fordulékony, gyors, erős… de azért szoknunk kell még egymást.  

– Jó ideje már, hogy tagja a formálódó, alakuló motoros műrepülő válogatottnak is…

– Régóta tart a „próbálkozás”, hogy újjáélesszük a műrepülő válogatottat, de most én is biztatónak látom a jeleket. Összeállt egy jó csapat, és ez alatt az irányítás alatt van remény a jó szereplésre.